Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)

Szabó Gitta:

Kata vers
(Pacsirtámhoz)

Apró termete épp, hogy látszik,
Kezén-lábán görcs cikázik.
Vézna testén túl nőtt a szíve,
Jelszava cseng: „Nem adom fel!”
Gondolatok szárnyán messze utazik,
Rímeket farag, mesét ír és nótázik.
Festett selymén szivárvány éled,
Édesanyjának nagy, nagy örömére.
Napköziben mikor szerepet játszik,
Társainak szeme könnyben ázik.
Odaadja mindenét, kinek csak lehet,
Kicsinységében van a nagyszerűsége.
Egyedül felkelni nem tud, ha elesik,
Sírva-nevetve fájdalmán felülemelkedik.
Példája lehet Ő minden embernek,
Szívében miként őrizze a gyermeket.

Pacsirtámnak szól eme kis köszöntő,
Neve napján barátságát ezzel köszönöm!
Bánatomban oly sokszor felvidít,
Ezért nem tudom Őt nem szeretni!

(Szabó Gitta: 2009-11-24)

Kosztolányi D.:
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Szabó Gitta: Karácsony képvers

Ím
El-
jött ismét a
December, karácsonynak
Hónapja.
Hideg és fagyos, fehér
Hótakaró fedi a mezőt, a madár
Etetőt, a kopaszfa ágát, s a hegytetőt.  
Friss lábnyomok mutatnak
Irányt, vezetik a szemet oda, hol sűrűn
állnak a dús  fenyőfák, s vágyják, hogy ünneplőbe
öltözhessenek, és apró
Kis csengettyűvel csilingelve, köszöntsék
az ünnepet, hogy illatos csillagszóró millió csillagát szórva,
 elkápráztassa a karácsonyfa körül állókat, kik kipirult arccal moso-
lyognak. (Szabó Gitta:
2010-
12-03)

Daniele Stel : Változás
 
Változás
tánc,
szökellés,
araszolás
a régiből
új életem
tűnődés,
mi is vagy
nekem
álombeli vágyak
s tervek,
újonnan találtak,
két élet
összefonódva-
bonyolódva,
fokozódva,
hogy rab a szív,
s nincs visszaút,
hogy abbahagyd,
mert nem lehet,
megfutni már,
megtudni még,
hogy jó-e ez,
de vall majd
az idő szava,
s én halkan hívlak éjszaka,
nem ugyanaz
semmi se már
ez a világ
annyira más
köröttem,
míg új rendbe áll a sodrás,
mozgás,
változás
 
 Ez a kedvenc verseim közé tartozik

 

Buda Ferenc:  Ne rejtőzz el...

  Ne rejtőzz el, úgyis látlak!

  Rádcsukom a szempillámat.

  Benn zörömbölsz a szívemben,

  S elcsitulsz a tenyeremben.

  S elsimulsz az arcom bőrén,

  Mint vadvízen a verőfény.

  Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,

  Nagyon jó így, hogy velem vagy.

  Mindenekben megtalállak,

  S öröm markol meg, ha látlak.

  Nézz rám, szólok a szemednek,

  Ne fuss el,nagyon szeretlekl! 

  Ez az egyik kedvenc szerelmes verseim egyike.

Ez a Kundera vers idézet egy esküvői meghívóról való, nekem nagyon megtetszett.

 " Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit,

   Beérni jelenlétével,

   Szeretni Őt  saját világában,

   A megváltoztatás szándéka nélkül...."