Kezembe akadt egy mertett papros festmny.
Kicsiny falumrl kszlt, egy szp nyri estn.
Sorsom messze reptett rgen, szlhelyemtl.
Emlkeim milyen sokszor, srva idzem fl.
De most visszamegyek az n szlfalumba.
Vrnak a hzak, sok emlk, a hrsfa illata.
Templomunk tornyt ltom, mr messzirl integet.
Most mr vidman idzem fel az emlkeket.
Megllok a dombtetn, kicsiny falum hvogat.
Kislnyknt itt szaladgltam, jtszottam mily sokat.
Bartnm taln lefesti a szp jelenetet.
Dombtetn llva, sok v utn, gy emlkezek.
Varga Katalin:Szvemben lsz
Belpve az ajtn nem ltlak mr.
res az gyad,hfehren sivr.
Etetnlek, gondoznlak, Mama.
Elmentl, a lnyodat itt hagyva.
Ott fent most Papval vigyztok rm-
Rst nyithatntok magnyom faln.
Ht hnapja nem ltom mosolyod.
Nem lel mr t ertlen karod.
Betegsgedben, kislnyom lettl.
Babusgattalak, te meg nevettl.
Nem akartl menni,dolgod van mg.
Szksged van rm,szp ktelessg.
Mindig ezt mondtad, aztn becsaptl.
Harcodban mgis gyztt a hall.
Utoljra mg simogattalak.
Te mr az gben,gy lttalak.
lmomban oly sokszor tallkozunk.
Nagyokat nevetnk,bolondozunk.
"mert bennem lsz,minden baj elkerl
s gazdag vagyok,mrhetetlenl.".