Apr termete pp, hogy ltszik,
Kezn-lbn grcs cikzik.
Vzna testn tl ntt a szve,
Jelszava cseng: „Nem adom fel!”
Gondolatok szrnyn messze utazik,
Rmeket farag, mest r s ntzik.
Festett selymn szivrvny led,
desanyjnak nagy, nagy rmre.
Napkziben mikor szerepet jtszik,
Trsainak szeme knnyben zik.
Odaadja mindent, kinek csak lehet,
Kicsinysgben van a nagyszersge.
Egyedl felkelni nem tud, ha elesik,
Srva-nevetve fjdalmn fellemelkedik.
Pldja lehet minden embernek,
Szvben miknt rizze a gyermeket.
Pacsirtmnak szl eme kis ksznt,
Neve napjn bartsgt ezzel ksznm!
Bnatomban oly sokszor felvidt,
Ezrt nem tudom t nem szeretni!
m
El-
jtt ismt a
December, karcsonynak
Hnapja.
Hideg s fagyos, fehr
Htakar fedi a mezt, a madr
Etett, a kopaszfa gt, s a hegytett.
Friss lbnyomok mutatnak
Irnyt, vezetik a szemet oda, hol srn
llnak a ds fenyfk, s vgyjk, hogy nneplbe
ltzhessenek, s apr
Kis csengettyvel csilingelve, kszntsk
az nnepet, hogy illatos csillagszr milli csillagt szrva,
elkprztassa a karcsonyfa krl llkat, kik kipirult arccal moso-
lyognak. (Szab Gitta:
2010-
12-03)
Vltozs
tnc,
szkells,
araszols
a rgibl
j letem
tnds,
mi is vagy
nekem
lombeli vgyak
s tervek,
jonnan talltak,
kt let
sszefondva-
bonyoldva,
fokozdva,
hogy rab a szv,
s nincs visszat,
hogy abbahagyd,
mert nem lehet,
megfutni mr,
megtudni mg,
hogy j-e ez,
de vall majd
az id szava,
s n halkan hvlak jszaka,
nem ugyanaz
semmi se mr
ez a vilg
annyira ms
krttem,
mg j rendbe ll a sodrs,
mozgs,
vltozs
Ady Endre: Kis, karcsonyi nek
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnaputn az angyalok
Gymnt-havat hoznak.
Szeretnm az Istent
Nagyosan dicsrni,
De n mg kisfi vagyok,
Csak most kezdek lni.
Isten-dicsretre
Mgiscsak killok,
De boldogok a psztorok
S a hrom kirlyok.
n is mennk, mennk,
nekelni mennk,
Nagyok kztt kis Jzusrt
Minden szpet tennk.
j csizmm a srban
Szzszor bepiszkolnm,
Csak az rnak szerelmemet
Szpen igazolnm.
(gy ddolgattam n
Gyermek-hittel, btran,
1883
Csf karcsonyban.)