Przim : Varga Katalin: A hajlktalan Ars Potikja |
Varga Katalin: A hajlktalan Ars Potikja
l 2011.08.04. 22:39
Varga Katalin: A hajlktalan Ars Potikja
Ma is ott lt a padon a hajlktalan. lvezte a ks nyri napstst lehunyt szemmel, htra dlve.
Egyszer mr beszltem vele. Leltem mellje, hls szemekkel nzett rm. rtelmes embernek ltszott. Nem volt polatlan szaklla, mint a sortrsainak. Viseletes, de tiszta ruhban volt mindig.
Akkor elmeslte nekem eddigi lett.
Mrnkknt dolgozott, volt csaldja, fedl a feje fltt.
Aztn jtt a gyrban a lepts, a csdhelyzet.
Munkanlkli lett, aztn elvlt ember. Amikor inni kezdett, egyre lejjebb sllyedt. Utcra kerlt. Senki nem trdtt vele. Felhagyott az italozssal, prblt munkt tallni.
A Hajlktalan szlln verseket rt. De trsai nagy rszt nem rdekeltk a rmei. k inkbb
A kocsmban mlattk az idt. Sokkolta ez az letmd. Vltoztatni akart, de ez nem ment knnyen.
Kedvenc padjn lve knyveket olvasott. Aztn rkapott a sznoklsra. Ha valaki lelt mellje, megosztotta vele a gondolatait.
Egyik mondsa ez volt: „ S ha majd est borul a ks mra, kszlni kell a szmadsra.”
Kzben sz lett, hideg szl fjt, esett az es. De rendletlenl lt a padjn kapucnis kabtjban.
Nhny nap mlva kisttt a nap. De a hajlktalan nagyon spadt volt, szemei lzban gtek.
Teljesen magba roskadt. Azt mondta, nem megy be a Szllsra, elviselhetetlen ott a lgkr.
Csnyn khgtt, de nem trdtt vele. Orvoshoz sem akart menni.
Aztn msnap reggel nagy volt a tmeg a padja krl. Kvncsi emberek lltak ott.
Rendraut, ment lmpi villogtak.
Meghalt, ennyit hallottam csak.
Tdgyullads, mondta a mentorvos.
Jtt a halottszllt, betettk a hajlktalant a tepsibe. Odamentem, utoljra ltni akartam. Megengedtk.
Mintha aludt volna. Spadt volt, de arcn halvny mosoly ltszott.
Szinte hallottam a szavait, amit a Halottszllt aut motorja sem tudott elnyomni.
„ S ha majd est borul a ks nyrra …………..
|