Varga Katalin: A tol�kocsis fi� t�rt�nete

Ma megint ott �lt a tol�kocsij�ban az a fiatalember. Ny�jtogatta a kez�t, azt hajtogatta: K�rem, k�rem.

M�r, m�r a p�nzt�rc�m ut�n ny�ltam, amikor �szrevettem, nem n�z r�m, ker�li a tekintetemet. Azt�n, amikor elkaptam a pillant�s�t, m�lys�ges sz�gyent l�ttam rajta.

V�gigm�rtem, �leter�snek l�tszott abban a kocsiban. Kicsit tal�n sajn�ltam is, de p�nzt nem adtam neki.

K�zben az �n �llapotom is egyre romlott. Prot�zis m�t�t v�rt r�m. �vatosan l�pdeltem h�t a s�kos �ton. N�h�ny dolgot szerettem volna v�s�rolni.

Ott �lt � is a kocsij�ban. Amikor megl�tott, elv�r�s�d�tt. Nem �rtettem a viselked�s�t.

F�l �v telt el. T�l a m�t�ten, �jra j�r�k�pesen, a bar�tn�mmel �tment�nk a k�zeli vend�gl�be. Meg�nnepelni a n�vnapunkat.

Kit l�ttam meg a t�ncterem k�zep�n t�ncolni? A tol�kocsis fiatalembert. � is �szrevett. Megint lehajtotta a fej�t, k�nosan �rezhette mag�t, l�tszott rajta.

Bar�tn�mmel �sszen�zt�nk. � is hallott m�r err�l a fiatalemberr�l, t�lem.

K�s�bb az asztalunkhoz �lt egy ismer�s fi�. N�zte a t�ncol� sr�cot, cs�v�lta a fej�t. Azt mondta, ne �t�ljem el �t. �rtetlenkedve n�ztem r�.

De hamarosan v�laszt kaptam, mi�rt mondta ezt az ismer�s fi�.

Bel�pett a vend�gl�be egy id�sebb asszony. Elr�ngatta a t�ncol�k k�z�l a sr�cot, valamit mondott neki. De a hangos zen�t�l nem hallottuk. Az asszony nagyon d�h�s volt.

 A fi�, ahogyan elmentek mellettem, r�m n�zett. K�nnyeket l�ttam a szem�ben �s m�rhetetlen sz�gyent, f�jdalmat.

Az ismer�s pedig elmes�lte ennek a sr�cnak a szomor� t�rt�net�t.

Nevel�otthonban n�tt fel. �r�kbe fogadta ez az asszony. De koldul�sra k�nyszer�tette a fi�t. �lj�n be a tol�kocsiba, meghatja majd az embereket. A kapott p�nzt persze elvette t�le.

� meg csak t�rte, t�rte.

Felh�borodtam a t�rt�neten. Most m�r �rtettem mindent.

Ekkor ny�lt a Vend�gl� ajtaja. A fi� j�tt vissza. Egyed�l volt. Feld�lt volt az arca.

Egyenesen odaj�tt a mi asztalunkhoz. Sz�gyellem magam, mondta. T�led el sem fogadtam volna a p�nzt.

Megfogtam a kez�t, r�mosolyogtam. Ismerem a t�rt�netedet, nem �t�llek el- nyugtattam meg.

Levette a kab�tj�t, s miel�tt le�lt volna, egy doboz bonbont vett el� a zseb�b�l.

K�sz�n�m- suttogta.

Meghat� jelenet volt. Nekem pedig az jutott eszembe:

„ tiszt�bb �r�m nincs a vil�gon  mint az, ha ember az ember.”