Przim : Varga Katalin: A tolkocsis fi Trtnete |
Varga Katalin: A tolkocsis fi Trtnete
Varga Kata 2012.01.05. 20:00
Varga Katalin: A tolkocsis fi trtnete
Ma megint ott lt a tolkocsijban az a fiatalember. Nyjtogatta a kezt, azt hajtogatta: Krem, krem.
Mr, mr a pnztrcm utn nyltam, amikor szrevettem, nem nz rm, kerli a tekintetemet. Aztn, amikor elkaptam a pillantst, mlysges szgyent lttam rajta.
Vgigmrtem, letersnek ltszott abban a kocsiban. Kicsit taln sajnltam is, de pnzt nem adtam neki.
Kzben az n llapotom is egyre romlott. Protzis mtt vrt rm. vatosan lpdeltem ht a skos ton. Nhny dolgot szerettem volna vsrolni.
Ott lt is a kocsijban. Amikor megltott, elvrsdtt. Nem rtettem a viselkedst.
Fl v telt el. Tl a mtten, jra jrkpesen, a bartnmmel tmentnk a kzeli vendglbe. Megnnepelni a nvnapunkat.
Kit lttam meg a tncterem kzepn tncolni? A tolkocsis fiatalembert. is szrevett. Megint lehajtotta a fejt, knosan rezhette magt, ltszott rajta.
Bartnmmel sszenztnk. is hallott mr errl a fiatalemberrl, tlem.
Ksbb az asztalunkhoz lt egy ismers fi. Nzte a tncol srcot, csvlta a fejt. Azt mondta, ne tljem el t. rtetlenkedve nztem r.
De hamarosan vlaszt kaptam, mirt mondta ezt az ismers fi.
Belpett a vendglbe egy idsebb asszony. Elrngatta a tncolk kzl a srcot, valamit mondott neki. De a hangos zentl nem hallottuk. Az asszony nagyon dhs volt.
A fi, ahogyan elmentek mellettem, rm nzett. Knnyeket lttam a szemben s mrhetetlen szgyent, fjdalmat.
Az ismers pedig elmeslte ennek a srcnak a szomor trtnett.
Nevelotthonban ntt fel. rkbe fogadta ez az asszony. De koldulsra knyszertette a fit. ljn be a tolkocsiba, meghatja majd az embereket. A kapott pnzt persze elvette tle.
meg csak trte, trte.
Felhborodtam a trtneten. Most mr rtettem mindent.
Ekkor nylt a Vendgl ajtaja. A fi jtt vissza. Egyedl volt. Feldlt volt az arca.
Egyenesen odajtt a mi asztalunkhoz. Szgyellem magam, mondta. Tled el sem fogadtam volna a pnzt.
Megfogtam a kezt, rmosolyogtam. Ismerem a trtnetedet, nem tllek el- nyugtattam meg.
Levette a kabtjt, s mieltt lelt volna, egy doboz bonbont vett el a zsebbl.
Ksznm- suttogta.
Meghat jelenet volt. Nekem pedig az jutott eszembe:
„ tisztbb rm nincs a vilgon mint az, ha ember az ember.”
|