December 23-án délelőtt  Rudolf és a többi rénszarvas békésen ropogtatták az illatos szénát az istállóban. Készültek a másnapi nagy útra a Földre.
Amikor Télapó bejött hozzájuk, látták rajta, nincsen jó kedve. Szomorúan simogatta meg kedvenc szarvasai fejét
Jaj   kedveskéim, minek is megyünk mi le az emberek közé? Hol vannak már azok a régi meghitt karácsonyok? Arra gondoltam, te Rudolf szarvas lemehetnél az egyik angyalkámmal még ma körülnézni. Várják-e még úgy a Szentestét az emberek mint régen?
El is indult hát a legfiatalabb angyalkával Rudolf szarvas a Földre.
Magyarországon, egy nagyvárosban szálltak le a szánnal.,éppen egy Bevásárlóközpont előtt.
Nagy  nyüzsgés ott. Vásárolták az emberek a  sok, sok drága ajándékot, aminek nagy hasznát úgysem veszik.
Műzene szólt itt, s a Bevásárlóközpont előtt árulták a drága  fenyőfákat. Minél drágább és magasabb annál jobb
Voltak itt műkarácsonyfák is, a szivárvány összes színében. A sok  izzó villogása bántotta Rudolf szarvas és angyalka szemét.
Vajon tényleg igaza lenne Télapónak? – gondolták.
Közben lassan szürkülni kezdett. Benéztek egy Élelmiszerüzletbe  Itt is a szokásos nagy tömeg fogadta őket. Csak úgy nyüzsgött a sok ember a nagy kocsikkal, amik  púpozva voltak mindenféle jóval
Egy idős, aprócska  néni állt a Csemegepult előtt. Ismerhette az eladót, mert szomorkásan mesélt neki éppen
  -Tudja  kedveském, kaptam én nyugdíjat, korábban is, mint máskor. De hát 3 éve már csak a temetőben látogathatom meg a Papát. Vettem is két picike fenyőfát. Az egyiket kivittem neki, karácsonyozzon ő is.

Aztán eltörött a szemüvegem, újat kellett venni. Jaj de drága volt az is. De hát ünnep van.. .Ezért kérek szépen most egy kis  csirkeszárnyacskát is kirántom, lesz belőle finom ünnepi ebéd.
Mondta volna még a nénike, de hosszú volt még a sor mögötte. Többen már szóvá is tették, minek beszélget az eladó?
Angyalka hallotta a párbeszédet. Amikor a nénike fizetett a pénztárnál, beletett a szatyrába egy egész grillcsirkét, kenyeret, tejet, kalácsot.
 -Boldog Karácsonyt –súgta, s már ott sem volt. Nagy melegség járta át a szívét. Talán mégsem olyan kilátástalan a helyzet
Tovább siklottak hát. Közben eleredt a hó is. Hallani lehetett, ahogy néhányan felnéztek a magasba és örömködtek:
De jó, idén fehér Karácsonyunk lesz!
Egy Árvaház előtt vezetett az útjuk. Benéztek hát ide is. A gyerekek az ablakból nézték a hópelyhek puha játékát. Tervezgettek, beszélgettek. Ki mit szeretne ajándékba.
Az egyik kisfiú könnyes szemmel hallgatta őket.
  -Miért sírsz kis Balázs? –kérdezték tőle?
 – Én otthon szeretnék lenni az Édesanyámmal. Nem is kellene ajándék, csak, hogy együtt lehessünk. Tavasszal már hazamehetek, rendeződtek a dolgai, már engem is el tud látni. Ketten leszünk a kicsi házunkat is visszakapjuk. Amíg Édesapám élt, nagyon szép karácsonyaink voltak ám. – könnyes volt még a szeme a kisfiúnak, de már mosolyogva mesélt a társainak
 -Tudjátok, mi decemberben mindig kimentünk a ház mögé és volt saját fenyőfánk. Földlabdával együtt kiemeltük azt vittük be egy cserépben.
Igazi gyertyák voltak, fenyőillat, villanyt sem kapcsoltunk, csak a kandalló fénye világított.
Édesanyám csinálta a szaloncukrot. Sütött kalácskát, Apró kis ajándékok voltak, amiket mi készítettünk egymásnak. Zenéltünk, énekeltünk. Jaj de szép esték voltak ezek. De most? Nincsen már Édesapám. Átmenetileg kerültem ide, de tavasszal már lesz pénz, van munkája Édesanyámnak. Most nem tud eljönni, pedig nagyon hiányzik.-sírta el magát újra kis Balázs
 -Holnap ünnepség lesz itt, majd meglátod, te is jól érzed magadat- vigasztalták társai.
Angyalka szemei is könnybe lábadtak.  De érezte azt is, vannak még sokan, akiknek még most is ugyan azt jelenti a Karácsony, mint régen.
Visszamentek hát Télapóhoz, jelentették, mit láttak. Sokan várják még Karácsonyt, Télapót a szarvasok húzta szánjával, az angyalkákat.
Legyen hát minden ember szívében, lelkében: SZERETET, BÉKE. Boldog Karácsonyt mindenkinek!