Varga Katalin vagyok.     Sopronban élek édesanyámmal egy tíz emeletes panelház legfelső szintjén. Sajnos édesapám 1989-ben meghalt, így ketten élünk, no meg velünk van Berci, a nimfapapagáj.  Nagyon szeretem az embereket és az állatokat.  Érettségim van, s az 1990-es lerokkantosításomig a Postán dolgoztam, a Távírdán és a Telefonközpontban.   Mozgássérültségem miatt  nem vagyok túlságosan elkeseredve.  A jelszavam: "Nem adom fel!"  Mindent szeretek, ami széppé teszi az életet.  Verseket, novellákat írok, rajzolgatok és amatőr szinten színészkedek.  Olvassátok el a Honlapomat, s az írásaimból megismerhettek egy kicsit közelebbről.  Tudjátok én csak szeretetmorzsákat gyűjtögetek.  Ennyit röviden.  Kata, Zsebtigris, Léleksímogató, Szívárvány, Zsebibabi, kinek melyik név tetszik.   50-nen túl mégis úgy érzem, van még remény arra is, hogy a nagybetűs szerelem, egy rosszúl sikerült házasság után is rámtaláljon.  Így legyen!