Prózáim : Varga Katalin : Tudósítás Fehérországból |
Varga Katalin : Tudósítás Fehérországból
2011.03.31. 16:47
Varga Katalin : Fehérországi krónikák
Bevonultam kérem szépen. Mostantól Fehérország lakója leszek egy darabig.Bár nem készülök guggolós táncot ropni, térdeim mégis felvették eme hajlított pozitúrátVizit, fiatal tüsifrizurás doktor. Státuszom hosszú. A Sokizületi gyulladás, csontritkulás összes tünetét produkálom. A doktor ír sebesen, s megjegyzi, lassan kifogy a tollából a nafta. Megígérem neki, óriástollat hozatok be , csakis neki szánva. Ebben maradunk.Édesanyám sebészével karöltve,hamar meghozzák az ítéletet,sorsomat illetően.Gerincérzéstelenítéssel kiegyenesítik a két beszűkült térdemet. Aztán,hogy legyenek rajtam plusz kilók, fikszáló gipszet kapok, combtól bokáig.Később, térdprotézis kapok, ha sikerül betörni a térdem kalácsát.Hát nem vagyok túl boldog. Sőt!Másnap reggel, rajtam a frásszal várom sorsomat. Persze reggeli egy szál sem. Viszont hoznak egy méretes kórházi kacabajkát, hátul kötőkkel. Pistikének nevezik. Micsoda humor JTabletta, szuri. Haza akarok menni!Megjelenik a beteghordó fiú. Megjegyzi,milyen könnyű vagyok. Aztán ott is hagy az Előkészítőben.Jön a kedvenc tüsi frizurás doktorom. Felteszi a nagy kérdést: Mit keresek én itt? Na ezt én is megkérdezném. Próbálom meggyőzni, vigyen már haza. De nem! Kikap a tolókocsiból és feltesz a hordágyra. Laza, elegáns mozdulattal ejti ölembe az infúziós palackot. Fülembe súgva, Azért tette oda, hogy legyen már valami a lábam között. Hát nem egy cuki pofa?Aztán felgyorsulnak az események. Picike beteg, aprócska gerincébe kap egy szurit és egy ígéretet, a tűt eltehetem emlékbe. De jó!Két doktor és egy csodálatos kék szemű műtős fiú hajolnak fölém. Megkérdezném, kinek a lába ez? De mégsem teszem. Aztán már be is gipszelték a lábikómat, a nagy kiegyenesítés után Irány a kórterem. Később, hányinger, itt fáj, ott fáj érzés.De az éjszakát mér végigalszom. Reggel cicamosdás, napsugaras mosoly. Itt van a kedvenc doktorom az ő tüsi frizurájával. Érdeklődik hogy létem felöl. Közben a talpamat simogatja. Jujj, miért is árultam el,hogy csikis a talpacskám?Délután jön a sebész és megkérdezi, el tudnék-e navigálni a Kezelőig? Gipszfelvágás lesz, a torna miatt. De szó sincsen navigálásról. Kedvenc doktorkám már hozza is a tolókocsit. Hipp-hopp, már bene is vagyok Mintha rollert hajtana, robogunk célunk felé. Leszámítva a fájdalmas betörési procedúrát, egész kellemesen telnek aztán a napjaim. Nem lesz protézis, sajnos ne bírnák el a csontjaim. Végre a gipsz is lekerül róla. Hazafelé, már a saját két lábamon teszem meg az utat a mentőig.Az biztos, hogy én csak a szépre fogok emlékezni. Nem adom fel! Ezt megígérhetem.
|