Hát itt lennék,ez a Hematológia! Egek ura! Szuper magas ez az ágy,az én
 "hanyatt lökött magasságomhoz"-de itt is van már a lépcső! Támadás a
 kakasülő ellen.Kezdetnek megcsapolják pocsék vénáimat,aztán máris a
 szendert nyomom. A Főorvos ébreszt,talpig maszkban.Csak a szép
 sötétbarna szemeit látom.Megnyugtat,,nincs nagy baj.Anémiás lettem,azért
 szédülök és izzadok.Kapom majd vénásan az éltető nedűt.
  Aludni kéne,s csak a jóra ébredni
  Szép perspektíva,a házasságom ,a lelkivilágom romokban,a P.C.P.-től
 mozgásképtelen ,depressziós,32 kilós roncs lettem.
 Átmegyek az egerek gyámolítzójába,néhány könnycsepp erejéiig.Megtehetem,
 egyedűl vagyok ebben a kétágyas kórtteremben.Három oldalról átláthatatlan
 üvegfalak,a negyedik oldal plafonig fehér csempe.Mint egy börtön.Wc-re kell
 mennem,próbálok elindulni,de nem megy.Ez a kiszolgáltatottság a
 fájdalomnál is rosszabbnJön a nővér az ebéddel,s hozza már az ágytálat is.
 Letegez,megasímogat.Nekik sem könnyű,húsz-huszonkét betegre egy nővér jut.
 Amikor behoztak a mentősök,néhány ajtón -"Tilos a látogatás" -felíratot
 láttam.Kiderül,itt a leukémiás betegek  fekszenek.Akkor én tényleg nem vagyok
 olyan súlyos állapotban.Elalszom újra,a férjem ébreszt,a leheletén érzem
 megint ivott.Amikor kiderül,hogy az Ő szavai szerint,nem fogok leukémiában
 megdögleni,csak vigyorog.em is bánom,hogy hamarosan elmegy.Aztán egy
 pap jön hozzám,jól elbeszélgetünk,miután megtudta a vallásom.
 Egyből este lesz,s allszom reggelig..
 Reggel megkapom az első vénás injekciómat,jól megkínozva egymást ,a pocsék
 vénáim miatt,háromszor szúr meg a fiatal nővérke.
 Reggeli tuán hordággyal visznek a Röntgenre a mentős fiúk.
 Visszaérve már nem vagyok egxedűl,megérkezett az új betegtársnőm Rózsika.
 Kiderűl,egykorúak vagyunk,egyből megtaláljuk a közös hangot. A hóna alján
találtak rosszindulatú mirigyelváltozást,kemoterápiás kezelés miatt került ide.
 A Főorvos ma tovább időzik nálunk.Mint mondja ,mi vagyunk itt a béke szigete,
 ide felüdülni jön.Így maszk nélkül látszik,milyen fiatal.Több szakképesítése is van.
 Este Rózsika kimegy dohányozni a folyosóra,s mert én is kaptam járókeretet
 engem is kicsal magával.
 Felsegíti rám a köntösömet,s szörnyülködik soványságom láttán.Mire a folyosó
végére érünk,szakad rólam a víz,gyenge vagyok még nagyon.Kínszenvedés 
 minden lépés.
 Itt van minden beteg,akinek nem olyan súlyos az állapota,a kezelésektől
 elvesztett hajat,diszkrét sapka,kendő takarja.Az egyik fiatalemberről a
 kisfia születésekor derült ki,hogy leukémiás.Azonnalkórházba került,nem is
 látta még a kisfiát.Itt van Gyöngyi néni ,a nyugdíjas pedagógus,egyből
 megszeretem.Amikor említem neki az írói vénámat,Ő javasolja ,hogy írjak
 az itteni élményeimről.
  Ma este végre nem az ágytálba intézem a folyóügyeimet,s a fogmosást is a
 mosdónál ejtem meg.Az ágy végébe kapaszkodva is lehet közlekedni.
 Villanyoltás után még sokáig beszélgetünk Rózsikával.
 Ma jól indult a reggel.Ez a kiscica mosdás is felfrisített,Ica nővér egyből
 megtalálta a vénámat.Kinyitptták az ablakot,Rózsikával együtt nézzük a
 Zrinyi utca élénkülő forgalmát a ragyogó napsütésben.
  Aztán szegénykének bekötik az infúziót,amiben valamilyen piros folyadék van..
  Elszenderedünk mind a ketten,s csak az ajtónyitásra ébredünk.Kisvizit van,ma
 egy fiatal magas doktor jön hozzánk.RFózsikát régi ismerősként üdvözli.
 Hozzám érve bemutatkozik.Ahogy vizsgálat közben a hasam nyomkodja,
 megjegyzem,hogy milyen hideg a keze,amin Ő jót mulat.
 Aztán közli velem,hogy hétfőn gyomortükrözésre visznek.Nem örülök neki
 túlságosan.
 Dálután megismerem Rózsika családját.A férje és a három gyereke nagyon
 aggódik érte.
 Férjecském is besompolyog előadva az aggódó hitves nagyjelenetét. Ma sem
 marad sokáig szerencsére.
 Rótzsika,amint hallja életem történetét,csak szörnyülködik,mi mindent kellett
 átélnemeddig.Kisemmizés,megaláztatás,megerőszakolás,és véresre verés.
 Mondja is,csak én dönthetek,meddig tűröm ezt.
 Csak a hétfői napon lennék túl!
 Meglátogatjuk Gyöngyi nénit,aki nagyon sápadt és aggódik a hőemelkedése
miatt.Azt mondja,ez itt rosszat jelent.
 Ma a fiatal doktor úr az ügyeletes,akinek mellesleg nagyon szép,sötétkék
 szeme van.Aggódik értem,mert leromlott az általnos állapotom.Még egy té
 otthon és a gyulladás a szíiv izomzatára húzódik,s akkor.....! Nem fejezi be,
 tudom it akar mondani.Beszélni szeretne velem,ennyiben maradunk.
 Hétfőn ismét Ő és egy nővérke jelenik meg egy hordágyal.Felkap és saját
 kezüleg tol a vizsgálóba.Rózsika rémült kérdésére,hogy hova visznek,azt
 feleli,csontvelő vételre.
  Aztán elgyorsulnak az események. A vizsgálóban mindenki velem foglalkozik.
 A mellkasomon matatnak,aztán a Doktornő belém szúrja a tűt,mintha a csontom
 szakítaná ki.De meg sem nyikkanok.Vége,csak ennyi volt?!-kérdezem.
 Felszabadultan dícsérnek,milyen bátor voltam.
 Ragtapasz a mellem fölé,s máris tolnak vissza a kórterembe.Rózsikát
 könnyek között találom,úgy aggódott értem.
 Aztán már a mentőben fekszem.Egy életre megjegyzem mit is jelent az
 Endoszkópia.
 Jajj mindjárt megfulladok,hányingerem van,fogják,a fejem,símogatnak.Remélem
 túlélem!.Két óráig nem ehetek,de mit bánom én! Túl vagyok a gyomor-
 tükrözésen!!
 Délután egy szomorú esemény árnyékolja be az örömömet.Gyöngyi néni
 ajtaján ott a tábla, : Tilos a látogatás! Összenézünk Rózsikával,s könnyes lesz
 a szemünk.Igazságtalan és kegyetlen az élet.
  Hogy később le tudjam hjegyezni a történeteket,egy füzetbe írom az
 eseményeket.Mindíg van,aki elolvassa,s egy mosoly,egy símogatás a jutalom.
 Szomorúan indul a másnap.Hazament Rózsika.Könnyek között búcsúzunk
 egymástól,megígérjük,levelezünk majd.
  Egyedül leszek hát a hétévégén ebben az üveg kalitkában.
 Katalin-lép be az ajtón kedvenc doktorom.-Jövő héten átküldjük a Híd
 utcai kórházba.Ha nem sikerül ,mehet haza. A kétségbeesés könnyei
 gyűlnek a szemembe,meglepődik rajta.
 -Más örül,ha haza mehet.Mi a baj?
 -Nekem Sopronban van a haza-mondom nagy sokára.Fogja a kezem,csóválja a fejét.
 -Nem tetszik nekem Katalin.Nagyobba a baj,mint ahogy mutatja.Igaz?
 Hétfőn megbeszéjük! Jó? Kérek gyorsan egy napsugaras mosolyt.
 Az ajtóból visszanéz,mosolyogni próbál,de az Ő szeme is szomorú.
 Délután éppen a nagymosást csinálom,amikor betoppan Sopronból barátnőm,
Klári.Azt mondja ,anyu vár haza.Elszörnyed a külsőmön,de szokás szerint
 vígasztal.Tudja ,hogy nem adom fel.
 Hurrá! Az ügyeletes doktornő közli velem,kedden mehetek a Híd utcai
 kórházba.
 Jól indul a nap.
 Délután közlöm a férjecskémmel,akit hidegen hagy a dolog.
 Mondja hiányzom a kutyáknak,alig esznek.Nekik legalább fontos vagyok.
 Pedig én oda többet vissza nem megyek.Ezt már eldöntöttem.Kilépek abból az
 élsetből. A férjem társa ezentúl az ital lesz,az ivócimborák,a kosz ,a hideg szoba
 Amikor közlöm Vele,hogy nem megyíek haza,némi emberséget látok a
 szemében.Azt mondja,jobb lesz nekem így.Aztán elmegy.
 Pityergek egy sort,így talál rám az Atya.ElmondokNeki mindent ,Ő vígasztal.
 Biztosít róla,jól döntöttem.Így múlik el a nap.Jó éjszakát.
 Utolsó napom a kórházban.Kint hétágra süt a nap.Kicsit nehéz a búcsúzkodás.
 Máűr felöltözve ülök az ágy végén,amikor megérkezik az új beteg.
 s máris itt vannak a mentős fiúk.Megyek tovább a gyógyulás útján.
 Az elválás mindíg szomorú,de jó szívvel emlékszem vissza az itt töltött
 napokra,s talán egy rövid ideig emlékezmnek majd egy picike betegre,akit csak,
 kedvesen- Vass-ladynek -hívtak.
                Köszönet Mindenért!