Varga Katalin: Bumeráng,aavagy a soha el nem küldött levél

Te valóban egy bumeráng vagy.Vissza-visszatérsz az életembe.A mi történetünk egy soha véget nem érő románc.Harminckét év krónikája.Átéltünk együtt viharokat,szerelmet,csalódást. Mi Kos-társak. Most barátok vagyunk.

Mintha ma történt volna,úgy emlékszem minden apró kis részletre.

Katona voltál, s huszonegy éves.Én három évvel idősebb nálad. Akkor én jó kapcsolatban voltam a Határőrség központosaival. A szó nemes értelmében persze.A Távírdán dolgoztam,így napi kapcsolatban voltam velük.

Veled is hetek óta beszélgettem mielőtt sor került az első ,személyes találkozásra.Nagy volt az izgalom,mikor vártam rád.Szüleim nyaraltak éppen. Így nem  feszélyezett bennünket semmi sem az ismerkedésben.

Pontosan érkeztél.HHáttal álltál nekem az ajtóban.Micsoda jóképű voltál !

A szobában telepedtünk le.Emlékszem,percenként rohangáltam ki a konyhába,kifőtt-e már a kávé? Te leültettél magad mellé.Jókat mulattál lányos zavaromomon. Nagyon kellemes este volt.Jól elbeszélgettünk,zenét hallgattunk. Még egy Debussy lemezt is feltettem,mert tudtam,ez az egyik kedvenced.Így volt ez akkor jó.

Őszinte,tiszta kapcsolat alakult ki közöttünk.Aztán meghívtál vendégségbe hozzátok.Azt a három napot sosem felejtem el.A kíváncsi,óvatos öleléstBár te váltig azt állítottad,van egy barátod,aki rávett,tudsz uralkodni a testi vágyakon.De ez az uralkodás csak hajnalig tartott.Aztán jött a Rumpuncs és az észvesztő kábulat.Kicsit zavart koccintás hajnalban. De szép volt !

Már egy éve tartott a kapcsolatunk. Leszerelés előtt álltál.Akkor derült ki,te nem csak nálam teljesítesz " ágymelegítő-szolgálatot " A hölgy pedig terhes lett tőled.Kisírtam a két szemem,de fájó szívvel elengedtelek. S az élet ment tovább nélküled.

Tíz év szaladt el,s te újra ott álltál az ajtóban,háttal nekem,ahogy szoktad.Meséltél a rossz házasságodról,a megpróbáltatásokról.Rosszul néztél ki. Talán meg is sajnáltalak volna,de újra eltüntél.

Közben férjhez mentem én is.Életem legrosszabb választása volt ez a döntés.Testileg-lelkileg tönkre mentem.Harminkét kilós,depressziós, mozgásképtelen nő lettem.Jöttek aztán az úrakezdés hónapjai.Talpra álltam,győztem.

Hát persze,hogy megint bumerángot  játszottál. Kissé kalandos körülmények között találtál meg,mivel elköltöztünk.Magánnyomozót fogadtál, azzal kerestettél,állítólag,már évek óta.

Megint csak meséltél a rossz házasságodrtól, a fiadról. Megromlott az egészséged is. Száztíz kilósra hízva,szakállasan,de a régi mosollyal itt voltál megint nekem. Kaptam tőled három napot,ajándékokat, becézgetést. Éjjel hatalmas öleléseket.

De miért is maradtál volna velem?

Ti férfiak! Nektek a Tesztoszteron hormon határozza meg minden cselekedeteteket.Ti vagytok a teremtés koronái! Nem igaz?

Akkor eldöntöttem.Soha többé nem akarlak látni. A csudába !

Éltem az életem.Több műtét után is, újra meg újra talapra álltam,örök túlélőként.Verseket,novellákat írtam,színészkedtem,rajzoltam,énekeltem.Számítógépet vettem.Kitágult a világ.Éltem,mint hal a vízben.

Komoly kapcsolatom nem volt,de annyira nem is hiányzott.Volt egy állandó chates szoba,ahova  rendszeresen bejártam.

Ugye már lehet sejteni, ki jött be oda? Először meg sem ismertelek, de aztán felfedted kiléted.

Így van ez kedves bumerángom.Örök körforgás az élet! Túl az ötvenen,sok nehézségen mentünk keresztül.Külön is,együtt is.Azóta újra meglátogattál. Megedződtünk az élet viharaiban.Nem vagyunk már teljesen egészségesek,de tartjuk a kapcsolatot a számítógépen.Újra csak el fogsz jönni hozzánk. Ahogy ez egy igazi bumerángtól el is várható.

S, hogyan tovább? Erre csak a nagy betűs élet tudja a választ. De leszünk mi még hatvan és hetven évesek is.Beszámolunk majd akkor is egymásnak mindenről.

De, hogy együtt leszünk e?

Legyen ez a jövő titka.