Nagy volt a sürgés forgás húsvét előtt a mezei nyulak birodalmában.Nyúl apó már harmadszor fordult kis
szekerével tyúkanyótól ,a festeni való tojásokkal.A nyuszik kis házikóikat csinosították a nagy napra.
 Hiszen húsvétkor jönnek a gyerekek  a szüleikkel látogatóba.Ilyenkor a nyúl-gyerekeket is elviszik magukkal
 vendégségbe.
 Szebbnél szebb hímes tojásokat festett a nyuszikák apraja nagyja.Csak Nyuszkó szomorkodott bent a házban.
 - A családban mindenki szép tarka,csak én vagyok hófehér.Engem senki sem fog így elvinni-siránkozott.
 Még a tojásfestésre sem tudták rávenni.
 Aztán végre eljött a várva várt nap is.Vidám madárcsicsergésre ébredtek.Csak úgy csillogott a napsütésben a
 sok tisztára mosott ablak.Nagy örömükre amegérkeztek a Vendégek is.
 Pankát tolókocsiban hozta el az Édesanyja.Hosszú szőke,göndör hajú ,kék szemű kislány volt.Közeledett a
 születésnapja.Ez a látogatás volt az egyik ajándék.S a remény,hogy sikerül majd a műtéte,és újra tud járni,
 a balesete után.
 Tetszett neki minden, a színes sokadalom,a nyuszikák házacskái.Vidám  kacagása kicsaélta a házból a
 könnyes szemű Nyuszkót is.
 -Hát te miért siírsz? -kérdezte tőle Panka
 Nyuszkó nem tudott megszólalni. A tolókocsis csodaszép kislány látványa megrendítette.De még valamit
 észrevett.A napsugaras mosolyt a kislány arcocskáján. De azért elkezdte:
 -Tudod,én fehér nyuszi vagyok,és........
 A kislány nem hagyta,hogy befejezze a mondatát.
 -Nyuszkó-,kiálltott fel-én éppen  ilyen fehér bundás,piros szemű nyuszit keresek.Eljössz velem?
 A meglepett nyuszi hatalmaasat ugrott,gyorsan elbúcsúzott hát Mindenkitől.
 Aztán Panka már vitte is haza kis kosarában.Nyuszkó úgy érezte,ez lesz élete legszebb Húsvétja.
 Igaz Barátok lettek Pankával.Ott volt ő is a kislány ágyánál,amikor megoperálták.. S aztán hamarosan együtt
 kergetőztek a réten.
 Azt biztosan tudom,ebben a Szeretet ereje is  segített.
 
 Varga Katakólin: Nem adom fel!
 Most sajnáljam magamat? Két éve elváltam,enyhén mozgássérült lettem.De van egy lakásom.Szociálpedagógusként
 dolgozom a Családsegítő Intézetben.
 Gyerekem sajnos nem született.Édesapám tavaly meghalt.Édesanyám a szomszéd házban lakik.
 Nem jó egyedül,ez az igazság!Barátnőim unszolására is talán,de regisztráltam egy Társkereső oldalon.
Az eddigi felhozatal nem túl biztató.
 Itt van az egyes számú jelentkező fotója.Hosszú,zsírcsimbókos fürtök,foghíjas mosolyán egy fogorvos
 meggazdagodhatna.Na és a helyesírása?
 A végeredmény: Nem akarok találkozni Vele!
 " Csak egy laza,szexen alapuló kapcsit szeretnék."-írja a másik.
 Tallonba vele.
 Két méteres,szuperjárgánnyal érkező fiatalember,Aki nagyon kíváncsi,enyém e a lakás?
 Egy frászt !!
 De van itt Valaki.Csupán a telefonszámát adta meg.Rendben van " Mr Titokzatos",én is elküldöm a mobilom
 számát.
 Ez 4 napja történt.Most kint ülök az erkélyen,és a lelkivilágom romokban hever.Összerezzenek a telefon
 hangjára.
-Szép napot Viktória,András vagyok.-mondja egy kellemes férfihang. Ki is? Hát persze, "Mr Titokzatos"
 -Szia András-üdvözlöm vidáman.
 -Tudod,én még soem ismerkedtem így-kezdi zavartan.
 -Valóban rizikós az ilyen Netes ismerkedés,de ez is egy lehetőség-szögezem le én.
 Majdnem egy órát beszélgetünk.S ezt egy hétig ,naponta megismételjük.Annyit már elárult  ez a zárkózott
 fiú,hogy balesetben sérült meg. Gyógytornára jár,és az orvosok is jóval biztatják.Mégis úgy érzem,maga alatt van,
 és a sebeit nyalogatja.
 Találkozhatnánk már végre!
 -Viktória,mit szólnál,ha holnap délután meglátogatnálak?-kérdezi végre.Milyen intuitív.De jóóóóóó!!!!
 Másnap teljes megújulás a program.Zuhanyzás,hajmosás,fogmosás,pici parfüm. Visszafogott ruha.
 Éppen a kávét készítem,amikor pontban négy órakor megszólal a csengő.Begördül a sarkig tárt ajtón gerberástól,
 tolókocsitól András.
 -Szia Viktória-puszil meg kedvesen-Éppen olyan vagy,mint amilyennek elképzeltelek.
 -Te sem panaszkodhatsz-nevetek rá.
 Itt ül előttem egy magas,kedves arcú,barna szemű srác. Mosolyog ugyan,de szomorúság van a tekintetében.
 A konyhában telepszünk le.Egy mozdulattal ül át a kocsijából a konyhaszékre.Kis gondolkodás után teszem fel
 a kényes kérdést.
 -András,Te soem voltál nős?
 Kavargatja a kávéját,s csak hosszú percek múlva válaszol.
 -Volt egy menyasszonyom,de a baleset után elküldtem.Sajnálatból senki se maradjon mellettem.
 Most olyan hidegek a szemei.De folytatnom kell a kérdezést.Egyre jobban érdekel a sorsa.
 -Mesélnél a balesetedről?
 Sznte belefehérednek az újjai,annyira szorítja a mokkás kanalat.
 -Hárman ültünk az autóban a szüleimmel-kezdi halkan.-belénk rorhant egy őrült a szemközti sávból.Részeg
 volt.Viktória-most  már kiabál András.-Mind a ketten bent égtek azautóban.Én kirepültem a szélvédőn,így menekültem meg.Te vagy az első,akinek ezt elmeséltem azóta.
 Hosszú percekig hallgatunk.Odaadok Neki egy papírzsebkendőt,itassa már fel az eltitkolni akart könnyeket.
 Szorítja a kezemet,és folytatja,mint aki megkönnyebbült.
 -A hugomhoz költöztem a baleset után,amikor kijöttem a kórházból.Inni kezdtem,hosszú hajam volt,szakállam.Többet voltam részeg,mint józan.Aztán egyik reggel,ahogyan belenéztem a tükörbe,megundorodtam a látványtól.
 -Nem adom fel-kiabáltam,és egy egész üveg konyakot vágtam a tükörhöz.Azóta nem iszom.
 Megint csak hallgatunk.Aztán bebotladozunka szobába,miután befaltuk az összes szendvicset.
 -Veled minden olyan egyszerű,Te kis Te-simogat meg.Olyan jó,tiszta illata van ennek a fiúnak. A vállára
 hajtom a fejemet. Ő pedig megcsókol. Én pedig felugrom,és a fotel biztos fedezkéből mondom.
 - András,én most egy kicsit zavarban vagyokJót mulat rajtam,látom én
 -Azért menekültél el? Nyugodj meg,egy ideig még nem futok utánad.-Még a szeme is nevet msot.-De
 kérlek,mesélj már  Magadról .-kérlel
  - Nekem az izületeimmel voltak problémáim. Megfáztam még asszony koromban.De szerencsére megállt
 a folyamat,és hála az akaraterőmnek,nem kerültem tolókocsiba.
 -Te nem kerültél oda,én pedig ki szeretnék kerülni belőle.Ilyen egyszerű! Segítesz ebben? Viktória,
 fogjunk össze.-húz magához.Odaülök hát Mellléje,és hozzábújok. Jó ez így,és éppen Vele.
 Aztán Ő elbúcsúzik,megigéri holnap is eljön.
 Amikor megszólal a telefon,tudom,hogy Ő hív.Nem is lakik messze tőlem.
 -Ha jó idő lesz,majd csavargunk egy nagyot.-tele van a hangja lelkesedéssel.Meséli,újra beindítja az
 Autószerelő műhelyét. Felveszi a harcot a betegséggel.Megbeszéljük,,ma este mindketten kimegyünk az
 erkélyre,és integetünk egymásnak.
 -Viktória,belegondoltál már? Ketten együtt győzhetünk.
 Aztán ,szinte egyszerre mondjuk : NEM ADOM FEL !