Varga Katalin: A hajl�ktalan Ars Po�tik�ja

Ma is ott �lt a padon a hajl�ktalan. �lvezte a k�s� ny�ri naps�t�st lehunyt szemmel, h�tra d�lve.

Egyszer m�r besz�ltem vele. Le�ltem mell�je, � h�l�s szemekkel n�zett r�m. �rtelmes embernek l�tszott. Nem volt �polatlan szak�lla, mint a sort�rsainak. Viseletes, de tiszta ruh�ban volt mindig.

Akkor elmes�lte nekem eddigi �let�t.

M�rn�kk�nt dolgozott, volt csal�dja, fed�l a feje f�l�tt.

Azt�n j�tt a gy�rban a le�p�t�s, a cs�dhelyzet.

 Munkan�lk�li lett, azt�n elv�lt ember. Amikor inni kezdett, egyre lejjebb s�llyedt. Utc�ra ker�lt. Senki nem t�r�d�tt vele. Felhagyott az italoz�ssal, pr�b�lt munk�t tal�lni.

A Hajl�ktalan sz�ll�n verseket �rt. De t�rsai nagy r�sz�t nem �rdekelt�k a r�mei. �k ink�bb

A kocsm�ban m�latt�k az id�t. Sokkolta ez az �letm�d. V�ltoztatni akart, de ez nem ment k�nnyen.

Kedvenc padj�n �lve k�nyveket olvasott. Azt�n r�kapott a sz�nokl�sra. Ha valaki le�lt mell�je, megosztotta vele a gondolatait.

Egyik mond�sa ez volt: „ S  ha majd est borul a k�s� m�ra, k�sz�lni kell a sz�mad�sra.”

K�zben �sz lett, hideg sz�l f�jt, esett az es�. De � rend�letlen�l �lt a padj�n kapucnis kab�tj�ban.

N�h�ny nap m�lva kis�t�tt a nap. De a hajl�ktalan nagyon s�padt volt, szemei l�zban �gtek.

Teljesen mag�ba roskadt. Azt mondta, nem megy be a Sz�ll�sra, elviselhetetlen ott a l�gk�r.

Cs�ny�n k�h�g�tt, de nem t�r�d�tt vele. Orvoshoz sem akart menni.

Azt�n m�snap reggel nagy volt a t�meg a padja k�r�l. K�v�ncsi emberek �lltak ott.

Rend�raut�, ment� l�mp�i villogtak.

Meghalt, ennyit hallottam csak.

T�d�gyullad�s, mondta a ment�orvos.

J�tt a halottsz�ll�t�, betett�k a hajl�ktalant a tepsibe. Odamentem, utolj�ra l�tni akartam. Megengedt�k.

Mintha aludt volna. S�padt volt, de arc�n halv�ny mosoly l�tszott.

Szinte hallottam a szavait, amit a Halottsz�ll�t� aut� motorja sem tudott elnyomni.

„ S ha majd est borul a k�s� ny�rra  …………..