Varga Katalin: Egy sárkány Ars poétikája

Na, már mostan, kérem szépen. Csapkodom a farkam, hét fejemből lángot lövellek, hiszen sárkány lennék, vagy mi a szösz.

De hogyan is van ez?

Létezett vala a Sárkánygyík, a leges legősibb időkben. Ugye milyen régi vagyok?

Aztán jöttek a nagy páncéljaikban az agyament lovagok, akik megküzdöttek velem. Nem biztos, hogy sikerült levágniuk, mind a hét fejemet. Lévén, némelyik lovag, még egyig sem tudott számolni. Páncéljaik csörgése pedig az őrületbe kergette mind a hét fejemet.

Na, jó, nem ettem meg őket. Nekem úri csemege bizony, a királylányka volt, hosszú, szőke fürtökkel, telet idomokkal. Nyamiiiiiii……….

Angolul, ugye milyen előkelő a nevem? Dragon.

 Sok film készült velem, rólam, úgy bizony.

Mesékben is sokat szerepelek még ma is.

Van egy leszármazottam, nos, vele nem dicsekednék annyira. De igaz, ami igaz

Ő is küzdő fajta volt.

Süsü a sárkény.

„ Én vagyom a híres egyfejű

A nevem is annyi, csak Süsü.” Be is vetették ellene a mesében a sárkányfüvet.

Nem kaptatok kottamérgezést? Bár hangom bőgése megremeget néhány decibelt.

Mivel nincsen Sárkány-Megasztár, így csak kedvenc tavamban danolászok. Ilyenkor kicsapnak a habok, árvíznek mondjátok.  J

Mostanság repülnek is a bátor emberek, olyan berregő micsodával, aminek sárkányrepülő a neve. Nekem bizony mind a hét fejem szédülne, frászban lennék, ha ilyenen kellene repkednem. Ezt a lehetőséget kihagyom.

Régen a gyerekek meg eregették a saját készítésű papírsárkányaikat. Milyen remek lehetett, leszaladni a dombon a szélben, aztán repült, repült az a sárkány, csak úgy villogott a farka.

Ugye, hogy népszerű vagyok, nem csak félelmetes?

Figyeljetek haverkáim. Van ám még egy nevezetes sárkány A , kedvencem J Na őt egyből bekapnám.

A HÁZISÁRKÁNY.

Ezektől mentsen meg az én külön- bejáratú  Sárkány-Istenem

Ücsörgött mára barlangom előtt sok elgyötört férfiember. Nőül vettek egy asszonyállatot, akiről hamar kiderült, rossz választás volt. Itten aztán hosszan sorolták hitvesük rémtetteit. Sűrűn bizonygatva, ők bizony nem egy házisárkányt akartak, életük párjának.

Mert akkora a szájuk, mint a hétfejű sárkánynak. Csapkodnak is rendesen, mint én a farkammal. Lángokat lövell a szemük-szájuk.

Szorongatják a boros flaskát. Kipanaszkodják magukat, aztán kínálnának engem is a nedűből.

De én iszok inkább sárkánytejet.

Egyet tudok, sohasem nősülök. Nem bolondultam meg. Kínlódjanak csak az emberek a házi sárkányaikkal.

Én megírom inkább a memoáromat, azaz az Ars poétikámat, ha még egyszer ilyen híres voltam vagyok, leszek.

Fogadjátok barátságos farok csapásaimat. Mind a hét fejemet meghajtva, maradok tisztelettel:

Dragonvári Sárkány Szörény.