Alex kutya története
Varga Kata 2011.01.24. 16:44
Alex, az aranybarna színű spániel kutya már nem tudott bízni az emberekben. Hiába került a Fajtamentőkhöz, mindenkitől félt, reszketett.
A Lovas-telepen eltöltött borzalmas hónapok emléke még nagyon frissnek tűnt számára.
Bár voltak kedves emlékei is, kölyökkorából. Egy családhoz került, itt jó dolga volt. Kapott enni-inni. Játszhatott a gyerekekkel. Sajnos a harmadik baba érkezése után odaadták őt a Lovas-telepre.
Vége lett a jó világának. Volt úgy, hogy napokig alig kapott ennivalót. Egy szakadt lópokrócon reszketett a nagy hidegben. Simogatás helyett rúgás volt a becézés. A lovakat szerette, ahogyan puha selymes orrukkal megszaglászták őt.
Egyszer meg akart szökni innen. De csak az országútig jutott. Elütötte egy autó.
Eltörött a két mancsa, a gerince is megsérült. Utolsó erejével visszavonszolta magát a Telepre. Nem vitték orvoshoz. Napokig feküdt nagy kínok között, étlen szomjan.
Csak nagyon lassan állt talpra, de a hátsó mancsát nem tudta használni, három lábon ugrándozott. A fájdalmai sem szűntek meg.
Ekkoriban többször is volt látogatója. Egy kedves fiatal hölgy. Tőle nem félt annyira. Kicsit talán várta is, hogy láthassa.
Egy szép napon aztán ez a kedves hölgy elvitte a családjához. Alex most is félt, reszketett. Apatikusan tűrte, hogy megfürdessék, megszabadítsák a bolháktól, kifésüljék a szőrét.
Az állatorvostól is félt nagyon, csizmájáról a telepi gazdái jutottak eszébe, a rugdosások, a durva bánásmód.
De itt azért jó volt mégis. Kapott enni-inni, meg is simogatták volna. De Alex ezt nem hagyta.
Aztán egy napon egy nagy autó állt meg a ház előtt. A kedves Hölgy kihívta a Fajtamentőket. Ők segítenek majd a kutyán, s talán gazdit is találnak neki.
Alex megint csak reszketett, nem tudta mi fog történni vele.. Út közben aztán mégis hagyta, hogy az egyik Fajtamentős fiatal lány megsimogassa Nagy barna szemeiben tükröződött a félelem, de valamiféle segítségkérés is. Kicsit megnyugodott, elnyomta az autó mozgása.
Egy városba értek, fékezett az autó, megérkeztek a Fajtamentő állomásra.
Itt is volt egy csizmás ember. Alex ijedtében beleharapott a bokájába. Furcsa módon nem kapott érte szidást. Az ápoló megnyugtatta, beszélt hozzá.
Több kutya is volt ott, kaptak enni-inni, aztán kicsit megnyugodva aludt el a társaival együtt
Másnap elvitték egy Állatorvosi rendelőbe. Zavarta a szúrós szag, az idegen környezet. Morgott, tiltakozott, amikor feltették a vizsgáló asztalra. Kiderült, lehet segíteni az állapotán. Megoperálják, kap kártyát, Törzskönyvet, bolhanyakörvet.
Felteszik a fényképét a Netre, gazdit keresnek neki.
Egyelőre úgy tűnik, Alex sorsa rendeződik. De rajta kívül sajnos nagyon sok társa sorsa bizonytalan. A Menhelyek tele vannak, sok kutya nem talált új gazdira, rájuk az elaltatás vár. Nem beszélve a sok kóbor ebről. Az embertelen túltenyésztésről.
Tudom, nagy a gond ma az országban. Mégis, az állatokkal is törődni kellene
Akad még sok-sok rendezni való. Legyünk hát hálásak a Fajtamentőknek, a sok embernek, akiket érdekel az állatok sorsa is. Mert mi is felelősek vagyunk értük.
|