G�lya �r vad�szni indult a t�partra. M�r hallotta is a k�t�lt�ek b�szke brekeg�s�t.
P�rja, a nem r�gen kikelt fi�k�jukat vigy�zta a f�szekben. Nekik sz�nta az �zletes b�kacsemeg�t.
Ahogyan �lldog�lt a t� partj�n hossz� l�bait v�ltogatva, hirtelen �gy �rezte, megmozdul a f�ld alatta. El�sz�r megijedt. R�m�lt gondolatok cik�ztak a fej�ben. Azt gondolta, tal�n f�ldreng�s lehet, de a reng�s hamar abbamaradt, �gy azt hitte, minden bizonnyal t�vedett. De nem.  Kis reped�sek keletkeztek a l�ba alatt a talajban, majd egy kis f�ldhalom emelkedett ki a f�ldb�l, ott a szeme l�tt�ra.
Egyszer csak a kis halomb�l egy fekete fej b�jt el�, majd teljes eg�sz�ben kib�jt bel�le egy furcsa �l�l�ny. Vaksin hunyorgott a napf�nyben majd megsz�lalt:
-    Bocs�natot k�rek! J� helyen j�rok? A r�paf�ldet keresem. �s, �n kicsoda? M�g nem l�ttam errefel�.
-    �n G�lya �r vagyok! – mutatkozott be a g�lya illedelmesen.
-    Na �s milyen hossz� a l�ba meg a cs�re. Nem l�tok j�l, de ezt m�g �n is �szrevettem - k�h�cselt Vakondok Asszonys�g zavartan.
-    V�ndormad�r vagyok – folytatta a g�lya. T�rsaimmal egy�tt, tavaszt�l ny�r v�g�ig tart�zkodunk itt Magyarorsz�gon. F�szket rakunk a k�m�nyekre, villanyp�zn�kra. Itt kik�ltj�k a fi�k�inkat, �lelmet szerz�nk, azt�n ha j�n az �sz, �s a fi�k�k el�g er�sek, elrep�l�nk melegebb vid�kre.
-    �s milyen �lelmet szereznek? – k�rdez�sk�d�tt az asszonys�g.
-    Kedvenc csemeg�nk a b�ka.  
-    A b�ka? �s m�g? Ugye a mi fajt�nkat nem kedveli? – sz�lt zavartan Vakondok Asszonys�g.
-    �, h�t persze hogy nem! Nyugodjon meg k�rem, nem fogom bekapni – kacagott G�lya �r. - �n g�zl� mad�r vagyok. Bekapok sz�csk�t, apr�bb mad�rfi�k�t, de m�g a termetes k�gy�t is. Ez�rt �ld�znek is. Pedig mi a g�ly�k, v�dett madarak vagyunk. De �n m�r annyit besz�ltem magamr�l. Mes�ljen most �n is kedves h�lgyem.
      -    Nem b�nom – t�r�lgette vaksi szemeit Vakondok Asszonys�g. Ha igaz�n k�v�ncsi, sz�vesen mes�lek a mi csal�dunkr�l. Mi a f�ld alatt �l�nk.  Ott nincs f�ny, nem s�t a nap. Korom s�t�t van. Szemeink el�tt h�rtya van. Ett�l nem l�tunk, t�l j�l a napf�nyben. N�v�nyek gy�kereivel t�pl�lkozunk, apr� rovarokat fogyasztunk.  Sajnos nem vagyunk, t�l n�pszer�ek, mert felt�rjuk a kerteket, a vetem�nyeket kiforgatjuk a f�ldb�l. �ld�zne is minket ez�rt.  Az emberek nem szeretik, ha a kertjeikben j�runk. F�ldalatti folyos�inkon nagy-nagy sebess�ggel tudunk k�zlekedni.
-  N�ha egy, egy csal�dtagunk kuty�k �ldozat�v� v�lik. Ez szomor� dolog nagyon. – szipogta az asszonys�g. Am�g szemeit t�r�lgette mells� mancsaival a g�lya �gy sz�lt:
-  Nah�t! Milyen �rdekes kifel� fordul� l�bai vannak!
-  Igen, ezek �s�l�bak. Ezekkel kaparjuk ki az �teleinket.
Vakondok asszonys�g nagyon belej�tt a besz�lget�sbe, a mes�l�sbe, hisz oly ritk�n van r� lehet�s�ge, hogy b�rkivel is sz�ba elegyedjen, de a g�lya hirtelen f�lbeszak�totta:
-  K�sz�n�m sz�pen a t�j�koztat�st a vakondokr�l. Eg�szen biztos vagyok benne, hogy ha haza�rtem a fi�k�knak elmes�lek mindent az �n�k �rdekes �let�r�l – mondta G�lya �r, de figyelm�t m�r a t� v�z�re szegezte. K�t kis hull�m k�z�tt, alig l�that�an, kidugta a fej�t egy b�ka a v�zb�l, hogy leveg�t vehessen. Egy gyors mozdulat �s m�ris ott volt a g�lya cs�r�ben. M�g brekkenteni sem maradt ideje.
 A g�lya ism�t f�l l�bon �llt a vakondok el�tt, aki nem gy�z�tt csod�lkozni, milyen gyorsan elkapta G�lya �r az �ldozat�t. Meresztgette is vaksi szemeit:
- Nah�t, G�lya �r! �n igaz�n mestere a vad�szatnak! – lelkendezett, de hi�ba minden, v�laszt m�r nem kapott. A g�lya meglebbentette hatalmas sz�rny�t, mint egy k�sz�n�sf�lek�pp, majd elrugaszkodott �s kecsesen sz�llt f�szke fel�, ahol m�r t�relmetlen�l v�rta a sok �hes cs�r.
�me, a mes�mnek itt a v�ge. A mes�mnek, ami e k�t kedves, v�dett �llatr�l sz�lt. Ne b�ntsuk, �ket. Sok hasznot hoznak nek�nk, embereknek. Vigy�zzunk �l�hely�kre, hiszen ha elt�nn�nek, az a mi sz�munkra is vesz�lyes lenne.