Angyalka

Varga Kata  2011.12.02. 20:18

Varga Kata: Angyalka

 

A park f�ira csillog�, feh�r leplet lehelt a t�l.F�z�san h�ztam �ssze magamon a kab�tot. Hirtelen meghallottam a h�tom m�g�tt egy kedves hangocsk�t.Vil�gosk�k ruh�csk�ban egy kisl�ny �llt el�ttem.Hossz�, f�rt�s, sz�ke haj�ban olvadoztak a h�pih�k.

- V�rod a Kar�csonyt? - k�rdezte.

Igennel v�laszolam, azt�n megk�rdeztem t�le.

- Nem f�zol kab�t n�lk�l?

� csak mosolygott.

- Tudod, �n onnan fentr�l j�ttem- mutatott a s�t�t h�ztet�k�n �l� felh�k fel�.

- Szeretetet hoztam az embereknek, s ha ti is szeretitek egym�st, engem megmeleg�tenek ezek az �rz�sek.

Arcocsk�ja kipirult, csillog� nagy, k�k szemeivel r�m n�zett, s folytatta.

- Sohasem volt m�g nagyobb sz�ks�g a szeretetre, mint most.

Meghat�dtam a szavait�l.

- Akarod, hogy a V�d�angyalod legyek,? - k�rdezte hirtelen.

De mire v�laszolhattam volna, � m�r messze j�rt. �ppen egy hajl�ktalanhoz ment oda, aki az egyik padon fek�dt a dermeszt� hidegben.

De b�cs�szavai m�g sok�ig a f�lembe csengtek.

" Ne v�rj nagy dolgokat �letedbe.

 Kis h�pelyhek az �r�m�k. "

Elgondolkodva folytattam utamat. Megt�rt�nt-e az val�ban, aminek az el�bb a r�szese voltam? Elhinn�- e valaki is, ha elmes�ln�m, mi t�rt�nt velem az el�bb?

L�ttam a rohan� embereket, a nagy csomagjaikkal. Hallottam a sok dud�l� aut�t.K�z�mb�s arcukat l�tva arra gondoltam:

Minden embernek sz�ks�ge  lenne egy ilyen angyalk�ra.

Hiszen a szeretetet nem p�nzben m�rik.